Furcsa sajtótájékoztató

Sajtótájékoztató, Pécs

Tegnap egy online médiával kapcsolatos sajtótákékoztatóra voltam hivatalos Pécsett. W. Laci barátom szintúgy. Nem tudom, hányan voltak a meghívottak, de hatan jelentünk meg. A meghívó fél felolvasott egy közleményt, válaszolt néhány kérdésre (nem W. Laci és nem is én kérdeztünk, ami magyarázatot adhatna az ezt követő eseményekre) – majd meghívó partnerünk kettőnk felé fordult és megköszönte a részvételünket. Magyarán – igaz, kulturált keretek között – mi ketten ki lettünk rúgva!
Ennyit az együttműködés lehetőségeiről.
Persze volna néhány kérdésem. Miért kaptunk meghívót? Miért számít meghívónk ezek után arra, hogy jó hírével kürtöljük tele a netet?
Vagy gerillaakción törte a fejét, hogy a sértés után dühöngve megnevezzem a médiumot, amelyet képvisel, hogy hírét vigyem?

Bognár László

6 thoughts on “Furcsa sajtótájékoztató”

  1. Valamennyi kérdésedre ugyanaz a válasz. Az általad leírt jelenséget az okozhatja, hogy az illetőnek szellem helyett az mozgatja a hangképzőszerveit, ami más embernek a farpofái között szokott távozni.
    Ennek okai a korai gyermekkorában rejlenek. Olyan szülőkkel verte meg őt a teremtője, hogy a velük folytatott , személyiségfejlődését meghatározó interakciók következtében a külső körülményei legkisebb változásaitól nem csupán megzavarodik, de zavarttá válik. Ha a körülmények változását kedvezőtlennek érzi, akkor őrjöng, ha számára kedvezőnek, akkor vélt kötelezettségétől roskadozva (a meghívással eleget vél tenni nekik), és vélt hatalmától megmámorosodva olyan, amilyennek leírtad (olyan, amilyen farpofák között távozók közül az, amelyik a legbűzösebb.)

  2. Kedves Erik Professzor Úr!
    A gyermekkori hatások elemzésében – látom – még mindig verhetetlen vagy.
    Jómagam kénytelen vagyok a jelen jelenségeit figyelni és úgy látom, hogy jakobinus dühvel állunk szembe, amely a korábbi – nem egyszer valódi értéken alapuló – másutt szerzett sikerre, és a barátok messze nyúló kapcsolatrendszerére épül. Továbbá arra az ellentmondásra, amely abból fakad, hogy olyanok előtt kellett jótállnia önmaga programjáért, akiknek mestersége az online marketing. És ez frusztrálta és frusztrálja őt, mert tudja, hogy ezeknél az embereknél nem megy át az a felhőtlen duma, hogy az internet a jövő, az internet a jó, az internet biztosítja a párbeszédet.
    Ezek üres szövegek. Ilyen mondatokból építkeznek a politikusok is – nincs ember, aki ezekre ne azt mondaná: minden szava igaz.
    De mi a valódit szeretjük!
    Mert nem igaz az, hogy Pécsett nem történt semmi az elmúlt esztendőkben a civil szférában az online marketing terén, és most jönnie kellett a jakobinus uraknak a nagy felismeréssel: hogy az internet így meg úgy!
    A jakobinus urak már eddig is megtalálhatták volna az utat a demokratikus online erőkhöz, akik kemény küzdelemben, egyedül tisztitgatták az utat a botrányos a közpénzes honlapjelenlétek, a közpénzes linkek ügyében. Írtak róla a lapok, műsorok mentek tv-ben, rádióban.
    Voltak akciók, és voltak emberek, akik tettek Pécsért, és nem csak pécsiek. Balla D.-nek ki köszönte meg, hogy írt a pécsi online kezdeményezésekről a Der Standardban? Még felszólításra sem! A jakobinus urak is mással voltak elfoglalva, akkoriban tettek ők nagy ívben az online marketingre, blogokra, Balla D-re, miegyébre. Csak most, az utolsó EKF pénzek szétosztásakor jött meg az étvágy, a demokraciáért az aggodalom és a jövő felett érzett felelősség.
    Csak az ezzel a baj, hogy az online marketinghez nem értenek az urak. Vagy ha azt hiszik, hogy igen, akkor még nagyobb a baj!

  3. A világ civilizált felén a bloggereket ugyanúgy meghívják a sajtótájékoztatókra, mint az újságírókat. Talán azért, mert tudják hogyan hatnak a közvéleményre. Kíváncsi lennék, hogy az el nem zavart újságírók miről tájékoztattak.
    Az esetnek van egy – igaz hosszútávon – pozitív oldala is: az olvasók szép lassan átdzoknak a “királyi” tudósítókról a blogokra.

  4. A jakobinus düh sem a semmiből lett (a kis Robespierre is az egyetlen jó nadrágjában térdelt kisiskolásként az arra járó király előtt, de otthon mit kaphatott ezért), és alkalomadtán a nem a semmiből születik újra (az urak is kaphattak otthon)
    Ha meg az uraknak a mostani pályázatból nem sikerül, majd lesz következő menet! :-/

  5. Bár kicsit indulatos a bejegyzésed, szerintem annyira nem volt ez durva. Le is zárhatnák a témát, – mert mindketten tudjuk, hogy már most jóval több energiát vittünk ebben a dologba, mint amennyit megért volna.
    Fogjuk fel úgy, hogy azért köszönt el tőlünk, mert mindenkit még nem ismert, s így udvarias szeretett volna lenni. Így rögtön rózsaszínebb a kép! 🙂 (Mégha máshogy is lett volna…)

  6. @ Blogsuli. Laci, a bejegyzésem egyáltalán nem indulatos!
    1.) Ha valakiket meghívnak valahová, akkor nem bontják első- és másodrendű meghívottakra a népet, ahol a másodrendűeknek előbb kell távoznia. Mert ha ez történik, az tahóság.
    2.) A maffia módszerei közé tartozik, ha így figyelmeztetnek valakiket.
    Aminek örülhetünk, az az: ez itt mégsem Palermo, hanem Európa ez évi kulturális fővárosa. Tehát vélhetően az első pont az érvényes.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.