Horgász vizeken

A horgász és a hal

A horgász és a hal viszonya bonyolultabbá vált az elmúlt évtizedekben!
Régen egyenes út vezetett az első képtől a másodikig, mindenfajta cizellált megfontolás nélkül.

Hal pontypárnára fektetve a horgász kezében
Hal pontypárnán

Fől a halászlé - a horgász jutalmaA Duna partján szegedi halászlé fő. Finom ellentmondás 🙂

A figyelmes szemlélődő azonban számos változást fedezhet fel az eljárásmódokban!

Először is azt láthatja, hogy a halat nem a parton vonszolja az ügyes kezű horgász, vagyis szerény személyem 🙂 , nem hagyja, hogy a 9,10 kg-os ponty sérülésig verdesse magát az apró köveken, hanem pontypárnán helyezi el és a súlyát mérőhálóban ellenőrzi.
De még ennél is többet mond az első kép!
Számtalan fotót láthatunk, amelyen a parton álló büszke horgász a nagy súlyú halat felemeli, mintegy bemutatva a világnak a zsákmányt. Ilyenkor aztán a szerencsétlen uszonyosnak olykor a szeme sérül vagy belenyúlnak a kopoltyújába és az lesz majdani halálának oka. Sőt, a ficánkoló síkos hal könnyen kiugorhat a horgász kezéből és földre huppanhat.
Nem olyan látványos ugyan, de emberibb megoldás a zsákmányt pontypárnán megmutatni! Így is láthatóak a méretei, így is elkönyvelhetjük a nagy diadalt.
Korántsem mellesleg a visszaengedett halak horgász okozta sebét illik fertőtleníteni is.
Természetesen ez a lépés a kondérlátogatásra ítélt halaknál elmaradhat.
Amúgy pedig görbüljön a bot és jó étvágyat kívánok  a halételekhez!

***

Halakról, horgászokról még:

Horgászat

Lenin botja

> Új: turista horgászjegy

—-

Ez a bejegyzés eredetileg a 2016 január 31-én megszűnő Nolblogban jelent meg, s blogger társaim hozzászólásokkal is megtiszteltek, íme:

Ejmiakő:
Elképesztö dolog sportnak nevezni a halak kínzását.
Halat fogni azért, hogy megegyük, legitim dolog.
De kifogni, megmérni, aztán visszadobni, az állatkínzás.
Csak ugye a hal nem visít, így aztán ez nem tünik fel.
Tenné ezt valaki a kapujába piszkító kutyával, mindjárt lenne nagy felháborodás.
Egyszer egy ismerösöm megakasztott egy vízipatkányt. Na, az nem türte csendben a “sportot”.

Válaszom (B.L.):
Na, és akkor mit szóljunk a vadászathoz? Ott aztán végképp nincs kegyelem.Történjen az a vadászat akár állatra, akár emberre. A vágóhidak kedves világát már nem is említem…
Az ember ősi ösztöne a vad elejtése, a hal megfogása. Az embernek ama képessége, hogy meg tudja szerezni a betevőt, a létezéshez fűződő alapvető viszonya, a fajfenntartás és önfenntartás záloga.
A vadászatot és a halászatot (horgászatot) alapvetően az minősíti, hogy az adott kor és társadalom mit vár el az abban résztvevő emberektől.
A horgászoktól ma például a hallal szembeni kíméletes bánásmódot, a pontypárnát és a fertőtlenítőszert.

KapitányG:
Fogtad vagy vetted?

Bundi-Bandi:
Legyező horgászás, amit milliók kifinomult tevékenységnek neveznek. Az is, mert kell hozzá ismeret. Megfogni a halat és elengedni, ugyan mi az ördög benne állatkínzás?

Válaszom (B.L.):
Kedves KapitanyG!
Micsoda sértés a kérdés! 🙂 Méghogy vettem…

Kedves Bundi-Bandi!
Elismerem a legyező horgászat ügyességi faktorát.

Kelemen János:
“Amíg” méricskélem, no meg megágyazok Neki, megfullad!
Na ez az állatkínzás, igazándibul!

Válaszom (B.L.):
A méricskélés-megágyazás-fotózás valójában rövid idő.
Amellett, hogy megértem az ellenérzéseket is, megjegyzem: altatásban mégsem lehet halat fogni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.