Régi idők mozija

Pécs, mint egykori mozi-nagyhatalom

Pécs valaha igazi mozi és filmkedvelő város volt.  A két világháború között az Apolló és az Uránia szolgálta ki az úri közönséget (diákoknak, katonáknak fél áron) az akkori kor színvonalán.
A felszabadulást követően az elvtársi közönség is megkapta a magáét, a kultúrpolitika változása nyomán elsősorban a magyar, a szovjet és a szocialista országokból származó filmalkotások révén.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor elsétáltam az Uránia mozi előtt és felnéztem a homlokzatára:

A valódi mozizás valóban a rendszerváltást követően kezdődött.
Korábban nem a bevétel volt fontos, hanem a magyar és a  “béketáborból” származó, különösen a szovjet filmek nézőszáma.
Jellemző, hogy például az Uránia mellett működő trafik bonyolította a nagy látogatottságú filmeket kísérő eszem-iszom vásárlásokat (micsoda tömegek hömpölyögtek Piedone mackós pofonjaira kiváncsian), a mozi ilyesmivel nem foglalkozott.
Ma már tudjuk, hogy a filmszínházak jövedelmezőségére nagyobb hatással van a popcorn és ajándéktárgy eladás, mint a jegybevétel.

Mára a falusi mozik már mind bezártak, a városokban pedig, így Pécsett is,  a többtermes, 3D-s mozik kínálatával kell megvívniok a “művészfilmeknek”.
A magyar filmek népszerűségét növelő Filmszemle a városból kikopott . Az új idők CinePécs fesztiválja is a múlté. Már csak a nosztalgia lenget meg néhány egyszerű sort eldugott blogokban, ha egyáltalán…

***

Moziról korábban a blogban:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.